Most jó

2013 március 7. | Szerző: Pvin |

Tegnap este nagyon pozitív hangulatba rázódtam, és remélem így marad.  Sajnos nem szokott így maradni, azért is írom le, hogy ha visszaolvasom később remélhetőleg visszajön ez az érzés.

Tegnap este egy társkeresős blogon volt egy fórum, ahol a vitaindító az volt, hogy van egy harmincas csaj, minden ok vele, tud ismerkedni stb. De néhány hét/vagy hónap után minden kapcsolatában azt kapja meg, hogy minden rendben veled, de nincs meg benned az a valami. A kérdés az volt, hogy mi az a valami. Jöttek a jobbnál jobb ötletek, kb. ennyi infó után. Biztos nincs egyénisége, biztos túlságosan ragaszkodik, akikkel találkozott nem akarnak kapcsolatot…  Ez hülyeség szerintem. Egyszerűen nem jöttél be neki. Tessék felállni és tovább keresgélni. Nem kell ezen filózni, előbb utóbb úgyis jön valaki, akinek pont Te tetszel, nyilván legyél nyitott, tegyél érte, fejlődj, de nem legyél hisztis és hárpia. De ezt senki nem mondta, ennyi infó alapján is mindenki meg akarta mondani, hogy mi bene a hiba. Mi lenne, csak még nem találkozott a megfelelővel, tessék felállni, pozitív lenni és továbblépni.

Ahogy tegnap este ezek a gondolatok megfogalmazódtak bennem, rájöttem, hogy mekkora hülye vagyok én is. Mit agyalok, görcsölök. Ha kellek, magamért szeressenek, ha meg nem akkor ez van, take it easy, tovább kell lépni. Mi történik, ha ez nem jön össze Menőmanóval? Nyilván rossz lesz, de okos vagyok, vagy egy jó és kihívásokkal teli munkám, van lakásom, van autóm, vannak támogató szüleim, vannak barátaim. Ráadásul itt a tavasz, lassan nyár. Egyre több dolgot lehet egyedül is csinálni.  Szóval, felesleges görcsölni. Magamat fogom adni, nyilván nem zaklatom állandóan hívásokkal, smsekkel, de ha valami olyan történik, amit megosztanék vele, meg fogom. Nem fogom hidegnek mutatni magam, ha éppen odabújnék. Olyan leszek, amilyen és el lehet dönteni, hogy ez tetszik-e. Ha nem, akkor el lehet menni….

Szóval erre jutottam. Azt hiszem ezt a bejegyzést jó sokat vissza kell majd olvasnom, mert kb. ma estig fog tartani a lendületem.

Egyébként reggel fogadott a blogon egy komment. Nagyon félve nyitottam meg, mert féltem, hogy letöri a lendületem, ha olyat ír, hogy egyértelmű, hagyd a fenébe. De nem… Újabb lendületet adott. Köszönöm.  Tudom, hogy az önbizalmam a legnagyobb baj, dolgozom rajta. Sokat segített ez a komment is.