Van ennél lentebb?

2012 október 1. | Szerző: Pvin |

Mindig azt hiszem, hogy nincs lejjebb már lelkileg, de még mindig van. Jelenleg olyan lelkiállapotban vagyok, hogy minden mindegy és legszívesebben azonnal elbőgném magam. Remélem most már lassan a fentebb jön. Pedig nem is történt semmi. De valószínűleg pont ez a baj.

Trénerke tegnap este ismét jól felültetett. Úgy volt megyünk fürdőbe, de az utolsó pillanatban felhívott, hogy fáj a feje. Milyen szar duma. Bár Ő nem az a típus, aki kamuzik, és biztos fájt is neki, de totál rosszul esett. Ráadásul szerdán v. csütörtökön elutazik vagy két hétre. Már szombaton eldöntöttem, ha addig nem lesz képes rám időt szánni, akkor végleg leteszek róla és a szemem elé se kerüljön (amit viszonylag nehéz kivitelezi, mert nála van a lakáskulcsom, de majd küldök érte futárt). Amikor lemondta a vasárnap estét persze szó se volt arról, hogy esetleg máskor még tudunk találkozni. Bazira elegem van belőle. Viszont nem tudom megállapítani, hogy miatta vagyok ilyen mosott szar, vagy attól a ténytől, hogy potenciális áldozat sincs képben. Most azt érzem, hogy kb. esélytelen, hogy bárkit megismerjek, aki normális lenne. Szóval valószínűleg vénlányként halok meg. Ráadásul nemsokára lesz a nálam fiatalabb unokatesóm esküvője, és biztos vagyok benne, hogy anyukám ott is szét fog baszogatni, hogy én mikor megyek férjhez. A másod unokatesóm lagziján majdnem teljesen összevesztem ezen vele.

Szóval jelenleg esélyét se látom, hogy bárkit, bárhol megismerhetek. Ráadásul ez a két pasi, aki fél éves szingliségem alatt volt, mind régebbről származik. Trénerkét már ismertem vagy 2,5 éve. SLB-t pedig most lesz 1 éve, hogy megismertem.

De legalább most találtam valami célt is. Edzeni fogok minden nap. És fél év múlva annyira bomba nő leszek, hogy senki sem fog tudni ellenállniJ Nem mintha eddig ezt kifogásolták volna. De legalább kevesebb időm lesz gondolkozni.