Csak nem vagyok paranoiás…
2013 március 11. | Szerző: Pvin |
Kiderült, hogy nem vagyok paranoiás, hanem teljes hülye és iszonyat rossz emberismerő.
Most így egy halom fájdalomcsillapító és nyugtató után, megpróbálom úgy kiírni magamból a dolgot, hogy ne bőgjem el magam a munkahelyemen.
Teljesen ki vagyok borulva…
Nem értek semmit. Tiszta a lelkiismertem, mert úgy éreztem, hogy nem hiábáztam. Jófej voltam, kedves, nem hisztis, nem erőszakos. És mégsem jött össze…
Most azt hiszem egy ideig pasit sem akarok a közelemben látni.
Kezdjük az előzményeknél:
Péntek, nőnap. Még minden tökéletes volt, talán soha nem volt ennyire az. Este elmentünk vacsizni egy nagyon jó helyre, 6 fogásos hiper szuper vacsorát enni. Előtte kaptam még egy gyönyörű rózsacsokrot nőnapra. Vacsi után elmentünk hozzá. Kinyitottunk még egy üveg bort. Hajnali egykor feküdtünk le, sokat nevettünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Talán ennyire jó még soha nem volt.
Szombat reggel megkérdeztem, hogy találkozunk-e még hétvégén. Nem adott rá egyértelmű választ, de azt mondta, h szombaton miután felkeltünk beszéljünk. Mondta még, hogy menni akar a szigetre futni. Mondtam neki, hogy szívesen vele tartok, de nem volt túl lelkes.
Szombat este 5 körül elmentem egyedül futni. Amikor végeztem, akkor olvastam az sms-t, hogy most indul, megyek-e. Felhívtam, hogy itt vagyok és végeztem, de akkor megvárom és együtt nyújtottunk.
Szóval eddig szinte minden relatíve ok. Szombaton még a szülinapi ajándékát is megvettem.
Vasárnap délben úgy döntöttem, hogy mivel nem jelentkezett, nem fogok parázni, miért nem hívhatnám fel én Őt. A telefonja ki se csöngött (lehet, hogy éppen olyan helyen volt, ahol nincs térerő… vagy letiltotta a hívásomat? ). Írtam ezután egy smst, hogy próbáltalak hívni. mi a helyzet? Valami közös program? Erre az volt a válasz azonnal!!!: Úton vagyok, vásárolgatok, még nem tudom. Visszaüzenetem, h jó vásárolgatást, majd csörögj!
Erre 12 után este 6-kor sikerült sms-ben reagálnia. Ezt: nemrég értem haza, egész nap császkáltam. Tök fáradt vagyok, le kell dőlnöm. Meg nem tudom mikor térek magamhoz.
Na erre már nem válaszoltam. Elég egyértelmű. Ismerősök szerint küldjem el a p-be vagy beszélgessek el vele.
Nem hiszem, hogy van miről ezek után. És nem szerze meg neki azt az örömet, h lássa ez nekem rossz. Ha hív, akkor nem veszem fel többet a telefont. És titkon arra is kíváncsi vagyok, hogy egyszer hívna, vagy azért érdekelné, hogy éppen meghaltam-e.
Hogy lehetek ennyire hülye. Nem nekem van kicsi önbizalmam basszus. Legközelebb tuti jobban hallgatok a megérzéseimre. Bár nem tudom akkor mit csináltam volna másképp.
A legdurvább az egészben, hogy nem értem. Tuti biztos, h Ő is jól érezte velem magát, sőt. Akkor miért nem akar velem tölteni egy napos sem, egy hétvégéből sem…. L Miért mentünk el egymás mellett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Köszi a kommentet. Igazad van. Eddig azért nem beszéltem vele, mert túl korainak éreztem. De szerintem mára egyértelműek lettek a jelek. Egyébként tegnap nem hívott fel, amin teljesen eldöbbentem, mivel szinte minden nap szoktunk beszélni. Ha ma sem hív, akkor már végleg nincs ugyan miről beszélni, max. az én lelkem nyugodna meg és zárnánk le ezt végleg.
Holnap van a szülinapja. Ha nem jelentkezik ma este, akkor küldök neki egy “sok boldogságot! Meséld el lszi, hogy mi történt!” smst. Ezzel a saját lelkemet is megnyugtatom, ha jelentkezik, ha nem (és jól hülyét csinálok magamból, de már nem érdekel).
Átolvastam az összes smsünket, végigondoltam mindent, hogy mi történhetett, mit csináltam rosszul, de semmire sem jutottam. Ez a legrosszabb, hogy nem értem. Egyik nap még biztosan nagyon jól érzi ő is magát velem, a másik nap pedig eltűnik és nem jelentkezik többet.
Anyukám és egy barátnőm szerint van neki másik csaj, de egyszerűen nem tudom elhinni.
Mindegy túl kell lépni. Szerencsére még nem tartottunk ott, hogy éppen a szívem teljes összetörése miatt legyek a padlón, hanem csak azért vagyok, mert egyszerűen nem értem, nem hiszem el, hogy ennyire rossz emberismerő vagyok.
Miért nem beszélsz vele? Nyíltan. Konkrétan. Ha nem mondod el neki, hogy mi zavar, az ujjából sosem fogja kiszopni. Meg aztán legalább Te is tudnád végre, hogy hányadán álltok. És akkor nem kellene fantáziálgatni, meg találgatni… 🙂